Veszedelmes viszonyok, avagy én és a testem.

Ha ideális világban élnénk, mindenki lejönne a filterekről, a Facebookról és a Photoshopról. Ülnénk a Skála forgó órája alatt, várnánk a barátnőnket, akivel vonalason megbeszéltük a randit és közben esetleg pikírt megjegyzéseket tennénk magunkban, unaloműzőként az arra sétálókra.

Oké, ‘93 nem jön vissza soha többet, pedig most azt mondom, szívesebben nevelném fel akkor a lányomat.

Mit művelünk egymással? Hogy lehet az, hogy baromi jó hangú énekesnőt a súlya miatt cikizzenek? A szárnyait bontogató fitnesz edző miért kéri vagy hagyja, hogy a róla megjelenő anyagokon a karja és a combja felét leradírozza egy grafikus - talán épp egy pasi -, aki szerint úgy egészséges/szexi/arányos/eladható?

Mindenki, aki a női testről blogol, fotóz, beszélget, aknamezőn jár. Lehordják azt az anyát, aki a szokásos, de nyilván könnyített edzés rutinját folytatja terhesen, aki nem hízik eleget, aki hetekkel a szülés után lapos hasat fotóz, aki hamar kezd edzeni, aki igyekszik másoknak megmutatni, hogy úgy is lehet. Még véletlenül sem írom le, hogy példát mutat, nehogy robbanjon az akna

De megkapja az is, aki sokat hízott és nem tud vagy nem akar foglalkozni vele. Lompos, kövér, aztán csodálkozik, ha elhagyja a férje. Megvan a gyerek, most már nem kell foglalkozni semmivel, ugye?

Szóval túl jól és túl rosszul se nézz ki, mert jönnek idézetes delfines háttérképpel és leszedik rólad a keresztvizet. Az mindegy is, hogy irigységből, unalomból vagy bosszúból, a lényeg, hogy biztosan szarul fogod magad érezni.

Talán a legjobb lenne nem írni, nem fotózni és nem beszélni a sikerekről, de mindenkinek szüksége van elismerésre, főleg az anyukáknak, akik pár hónapja szültek. És sokszor ebből nem vagy nem elég jut azoktól, akiktől tényleg számít(ana). Ezért aztán felteszik a szűk ruhás és az “álldogál a babám 3 hónaposan” képet.

A nőgyógyászommal beszéltünk erről régebben, a készülő szülés utáni regeneráló program kapcsán, hogy milyen vacak egy helyzet: a terhes nőre mindenki figyel. Egyen rendesen, szedjen vitamint, legyen jó a vérnyomása, vizsgálják, mérik, számon tartják, óvják. Aztán a gyerek születése után már a kutya sem foglalkozik vele. Elmesélte, hogy a 6 hetes kontrollon ő szokta - nőként és anyaként - a hozzá érkezők lelkét ápolni, amikor testsúlyról vagy érzelmi instabilitásról esik szó.

Ezt az egészet most azért mesélem, mert sokszor "van helyzet", azaz zavar a rendszerben, tükörbe nézéses izgulás, bizonytalanság. Már (sokszor) elmúlt, ezért utálom, amikor felüti a fejét

1986. KSI, tornaterem, fedőnevem krumpliszsák. Nem én találtam ki, az edző aggatta rám. Mindenkit vékonynak és hajlékonynak láttam, kivéve magamat. Visszanézve a fotókat cingár voltam, meglepő, hogy csak a magasságom tért el a többiekétől. Nem így éreztem. Nagyon nem. 6 évesen.

1998. Főiskolai felvételi és az azt követő évek. Atléták, úszók, kosarasok és táncosok között a szokásos… Kicsi vagyok, nehéz és tömzsi.

2011. Szülés utáni, mozdulni nem akaró 10-15 kiló. Fotókról szándékos lemaradás, az érzés, hogy csak a gyerek a kézben vagy a babakocsi előttem legitimálja azt, hogy nézek ki. Jó lenne nem összetalálkozni senkivel az utcán.

2013. Az ikrek születése után. Én ezt egyszer már végigcsináltam, nem érhet meglepetés. Tudom, hogy szar, de nem végleges, nyugi. 44-es ruhák, teljes letargia. Semmiféle cél és motiváció. Persze, járok tornázni! A háromból az egyikkel heti két Dévényre. Legalább 20 kiló, ami arra legalább jó, hogy a megnyúlt és elhasznált cicik, meg a ráncos has nem látszik. Még.

2015. Újrakezdés után, újraépítve kívül-belül. Változtatva, amin lehet, elfogadva, amin nem tudok. Béke. Tényleg. Elfogadás. Nem duma.

2016. Legyél te a Coca Cola Testébresztő Nagykövet! Hogy én? Dehát én egy kicsit puha, elég civil háromgyerekes anyuka vagyok! Elvállaltam és az első színpadra lépés előtti éjszakán megértettem, mit élnek át a filterező-fotosoppolók. Ezzel a testtel van-e helyem a színpadon? Egyáltalán, mennyit számít a test? Fontosabb, mint az üzenet? Azon kaptam magam, hogy a közelgő fellépés miatt egyre több finom kaját hagyok ki és a korábbi események képeit nézem. Nagyon kilógok? Elfogadnak? Nem értik, mit keresek ott? Ha az énekest a súlya miatt szekálják, mit szóljak én a sok izmos és fiatal presenter közt?

2017. Legyen ez egy olyan év - hiába van belőle elég kevés, még nem késő! - amikor nem kell a bélyegek és a címkék miatt aggódnom, aggódnunk. Van elég dolgunk ezen kívül is.