Vége a nyárnak. Már megint vége a nyárnak.
Ennél szebbet és nehezebbet kire oszthatott volna az élet, ha nem rád?
Rád osztotta, mert tudta, megbirkózol vele.
Talán mások azt gondolják, ennél egyszerűbb nincs a világon - hisz ez az élet rendje - pedig minden alkalommal egy kicsit belehalsz.
Belehalsz, amikor megszülöd.
Amikor először szoptatod.
Amikor rájössz, hogy nem szoptatod tovább.
Amikor a betegágya mellett vagy.
Amikor kórházban alszol mellette a földön.
Amikor először alszik máshol.
Amikor eldöntöd, hogy bölcsibe adod.
Amikor a bölcsőde folyosóján hallgatod, hogy sír.
Amikor ugyanott hallgatod, hogy boldog bent nélküled.
Amikor reggel azt mondja, nem megy be.
Amikor hátra se néz, csak befut.
Amikor ovis lesz.
Amikor az első verset mondja az ünnepségen.
Amikor új közösségbe adod, legyen az nyári tábor, sport vagy iskola.
Amikor kiközösítik.
Amikor befogadják.
Amikor éjszaka várod, hogy épségben hazaérjen.
Amikor külföldre megy vagy költözik.
Amikor szerelmes és amikor szakít.
Amikor nősül és amikor férjhez megy.
És ezeken te mind végig fogod kísérni, mert számít rád és bízik benned.
Kettőtök közül mindig kell egy, aki nincs betojva és ez az egy te leszel.
Szóval, nyugi