Hülyeség határok nélkül: muffin derék, combköz-rés, bikini híd

De sok dologról nem beszélt velem sem a háziorvosom, sem a gyógyszerészem. Lelkesen jártam a szülésfelkészítőre, ahol még azt is megtudtam, hogy melyik irányba és hányszor töröljem körbe azt a rettenetes köldökcsonkot, de arról jótékonyan hallgattak, hogy mi lesz VELEM utána. A rólam szóló rész kimerült abban, hogy még kicsit vérezni fog, meg picikét fájni, de te csak egyél, igyál és gyártsál tejet.

Pár hete, mikor Katalin életet adott második gyerekének, írtam egy blogbejegyzést, amiben szó esett arról a F.szJózsiról a játszótéren, aki apa létére megdöbbent a kilenc hónapos ikerterhesség plusz négy napos császár után ottmaradt izétől, ami a hasam volt azokban a napokban. Ha ő lett volna a császáros őrzőből az a nagyon kedves nővér, aki 24 óra alatt legalább hatszor nyomkodta végig izomból a hasam – többen már akkor nyüszíteni kezdtek, mikor a klumpája feléjük közeledve kopogott a padlón -, lehet, hogy megdícsér, hogy ezek után négy nappal a jáccón vagyok a nagyobbal és egészen őszinte a mosolyom. Mondhatni, Kate-i magasságokat jártam meg  .

Tulképpen nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi van azután, amikor a gyerek már nincs bent. Gondoltam, terhes leszek, megnő a hasam, pár hét alatt visszahúzódik, ahogy a méhem rájön, hogy korábban öklömnyi volt, most meg dolga végeztével ottmaradt kosárlabda méretben. De sok dologról nem beszélt velem sem a háziorvosom, sem a gyógyszerészem. Lelkesen jártam a szülésfelkészítőre, ahol még azt is megtudtam, hogy melyik irányba és hányszor töröljem körbe azt a rettenetes köldökcsonkot, de arról jótékonyan hallgattak, hogy mi lesz VELEM utána. A rólam szóló rész kimerült abban, hogy még kicsit vérezni fog, meg picikét fájni, de te csak egyél, igyál és gyártsál tejet.

Ezerszer elmondtam és megírtam már, nem éppen szerencsés, hogy a teljesen új élethelyzetet (=sír, mér sír, eszik, nem eszik, tényleg nekem kell ebből a csontos kismacskából embert csinálni?, mikor fürödhetek?, egyedül akarok lenni öt percig, ki csinálhatja éppen a munkámat?, mikor lesz megint jó az a nadrág?, mivoltmasemmiszoptattammostamteregettem) és a hozzá nyert  teljesen lelakott teljesen új testet egyszerre, mosolyogva és hipp-hopp el kéne fogadni.

Az egyik nőt a férje baszogatja, hogy ideje lenne gatyába rázódni, a másikat az anyósa fikázza a háta mögött – ami az első körben jut vissza a lakótelepi faliújságról hozzá -, hogy nem lesz ennek jó vége, mert a menyem elhagyta magát. A harmadik meg attól őrül meg, hogy finom, puha, nőies anyukának tartják, miközben ő rohadtul szeretne 38-as, esetleg 40-es méret lenni, de nem a puhanőiesnegyvennégyes.

Szóval ott ez a halom szorongó, nőiességében és önbizalmában átmenetileg kissé megroggyant anya, aki szoptatás közben esetleg lapozgat valami női lapot, bár jobban tenné, ha néhányba inkább krumplit pucolna. A celebfeleség bronzra waxolt teljesalakosa a fitneszversenyen és az edzőlány szétfotosoppolt fotói (láthatóan a rendezvényen készült amatőr képeken kábé 10 kilóval nehezebb) között talál egy cikket arról, hogy a jó nőnek mostanában térdtől felfelé elválnak a lábai, mert neki bizony combrése (thigh gap) vagy mi a pöcse van. De ha ugyanez a pálcika lefekszik, láthatóvá válik a bikini hídja (bikini bridge) is és egyébként meg azonnal akassza fel magát az, akinek a derekán lévő párnácskák kiülnek a farmerére, mert a muffin felsőtest (muffin top) okádék! Aztán, ha ez még nem lenne elég, a Facebookon még bele is szalad ezekbe a számomra érthetetlenül népszerű, inspiráló fotókba. Tudod, az elmosódott, romantikus tájképen a ‘ki tudod fújni az orrod, ha eléred a zsepkendőt!’ típusú ostobaságok.

Az is kiderült, hogy pont a bikini híd egy nagyon jól és profin szervezett hoax (álhír, kacsa) volt. Gondolom unatkozó, hülye egyetemista fiúkák találták ki. Pár hét múlva az összes problémás tinilány azt kutatta a világhálón, hogy hogyan gyalulhatja le az érintett helyekről az odanőtt és odatartozó zsírt, aztán bőszen instagrammolta a világba a rését és hídját.

Pár napja a buszon mellettem ült egy 5-6 fős társaság. Csupa egyenfiú Bekemhajjal és a kakukktojás, egy lány. 15 körül lehettek. Nézték a dugóban araszoló busz mellett elsétáló embereket és undorító megjegyzéseket tettek. Jó volt arra gondolni, hogy 10 év és kinövik, de elég ijesztő az a perspektíva, hogy a strandon éppen az én lányomat pécézik majd ki ilyen hülye kis parasztok.

Tökre reménykedem, hogy neked, anyukaként van jobb dolgod mint az ilyen felkapott szarságokkal foglalkozni. Például egyre többször esik szó – képekkel bátran illusztrálva – arról, hogy egy anya teste nem feltétlenül matyóhímzés. Ezt okozhatja az aktuális állapota, körülményei (sem ideje, sem kedve foglalkozni vele), de az is lehet, hogy jól érzi magát úgy, ahogy van. Ez egy elég jó irány, de sajnos csak egyszemélyes coming out-ok vannak, a bátrabbaktól, a többiek inkább strandkendőbe (én meg egyrészesbe) csomagolják magukat.

Ezért lenne imádnivaló hozzáállás a családtól, a barátoktól, a szomszédtól és az orvostól is az, ha bátorítana, mikor hangot adok annak, hogy nem érzem magam jól és változtatni szeretnék, viszont befogná a száját, ha szemmel láthatóan jól érzem magam az aktuális súlyommal. Legyen az akár 100 kiló.

Ezt a posztot meg azzal fogom befejezni, hogy a lehető legnagyobb képet ideteszem magamról. És ha mered- márpedig miért ne – te is tedd ezt a poszt után hozzászólásban 

Így nézek ki, és így nézünk ki sokan fotosopp és bronz wax nélkül. Ez a valóság, ha nem tetszik, el lehet fordulni és nézni tovább a valótlanra rajzolt nőket a Playboyban.

Szevasztok, paraszt férfiak