Gyerünk, anyukám! De csak ahogy neked jó!

Az egyik mennybe megy, mert szoptat, a másikat leszólják, mert nem. Az egyik hordoz, a másik sopánkodva, hogy hordozni egészségtelen, babakocsit tol. Az egyik oltat, a másik csak ha nagyon muszáj. Az egyik az antibiotikumban hisz, a másik a homeopátiában. Sokan vagyunk sokfélék, és ez így jó, na meg roppant szórakoztató.

Az egyik mennybe megy, mert szoptat, a másikat leszólják, mert nem. Az egyik hordoz, a másik sopánkodva, hogy hordozni egészségtelen, babakocsit tol. Az egyik oltat, a másik csak ha nagyon muszáj. Az egyik az antibiotikumban hisz, a másik a homeopátiában. Sokan vagyunk sokfélék, és ez így jó, na meg roppant szórakoztató.

A sport vs mama témában is felsorakozott a piros és a kék sarokban számos versenyző.

“El fog apadni a tejed.”

“Egy anyuka úgy szép, ha van rajta mit fogni.”

“A gyerektől veszed el az értékes időt, hogy aztán sportolással töltsd!”

“Futkározol eleget a gyerek után, meg vezeted a háztartást, ez sokkal fárasztóbb mint a sport.”

Szerencsére nekem ilyet nem mondott senki, mert valószínűleg elküldtem volna a fenébe, de ezek a mondatok még 2015-ben is elhangoznak férfiak és nők szájából egyaránt.

Természetesen nagyon fontos, hogy ne utáld magad, sőt sokan vannak, akik minden változást boldogan fogadnak, elfogadják, megszeretik, ünneplik (ezt már korábban mutattam: http://theshapeofamother.com/ és azért ezek is megdöbbentően szép képek: http://www.jadebeall.com/#!/index).

De ha van olyan, amin lehet és ráadásul szeretnél is változtatni, ki állíthat meg?

Hogy miért írok erről most? Rájöttem, hogy az utóbbi pár hétben a Gyerünk, anyukám! Facebook oldalára látogató “friss húsok” nem láttak belőlem mást mint a meztelen hátamat a próbafülkében, tegnap meg a combomat nagy totálban. Aki nem ismer vagy éppen nem olvasgatott az utamról és a céljaimról, azt hiheti, valami magamutogató, plázalakó és egyben tükörimádó hibbant anyuka vagyok, aki “gyúrásra” adta a fejét és szüksége van lelkesen lájkoló közönségre.

Pedig nagyon nem! Csak annyit szeretnék elérni ezzel a tényleg nem öncélú magamutogatással, hogy lásd, nem kell beletörődni, ha szülés után úgy nézel ki, ahogy. Nem kell elhinni másoknak, hogy ez így tényleg jó, azt meg végképp nem, hogy neked más a kötelességed. Ha nem érzed magad jól a bőrödben, elégedetlen/kövér/sovány/gyenge/rossz tartású vagy, ugyanúgy kötelességed foglalkozni vele mint a mosogatással. Sőt! Ha rám hallgatsz, megtanulsz előbb tornázni vagy biciklizni, esetleg sétálni fél órát és csak utána kezded a mosogatást. Meglepően sok anyuka számol be lelkiismeretfurdalásról, ha véletlenül egyszer a héten vagy a hónapban a gyerek és a házimunka elé helyezi saját vágyait, szükségleteit. Van akit nem cseszegetnek, egyszerűen nem tudja megadni magának az engedélyt, másokat pedig a család lehetetlenít el.

Kedveseim, nem akarok feminista emancipu.ci lenni, politizálni itt meg végképp nem  DE azért szívesen beszélek arról, hogy nem mi vagyunk szaranyák, hanem a társadalom igazságtalan. Elmondom, nekem mitől és miért megy, hátha segít neked, hogy röhögve felvedd a futócipőd és elindulj 

Abban az országban, ahol alig látsz nőt a parlamentben (akit meg igen, azt is minek :-)), ahol kvóta híján kiszorulnak a nők a vezetésből, ráadásul még arról is ők tehetnek a francos miniszoknyájukkal, ha erőszakoskodnak velük. Ott, ahol szinglihordákba verődnek vagy a franc se tudja őket rávenni, hogy négyet szüjjenek zsinórba’, szerintem ne várd, hogy támogatni fogják az olyan önző és haszontalan viselkedést mint amilyen a sportolás. Most egy kicsit túljátszom, remélem érzed  Viszont akkor is ott a kikerülhetetlen tény, hogy ez itt egyelőre egy férfijogú társadalom, esti céges focikkal, ugyanolyan besztásban magasabb fizetésekkel és céges csapatépítéseken “megdöntött” kiscsajokkal.

Remélem a hátországod támogató, ha nem, neveld meg őket. Belebeszélniük felesleges, ha nem értik a hóbortod, fogadják el olyan rossz szokásnak mint az orrtúrást 

Aztán pedig jöhet a környékbeli uszoda, a sportrandi a barátnőddel (szarabb helyzetben kölcsönös gyerekvigyázás, míg a másik sportol) vagy a Gyerünk, anyukám! Amit mindenki használjon arra, amire akar: virtuális seggberúgásnak, motivációnak, tornázni, versenyezni, ismerkedni.

A te döntésed, hogy mit és mennyit. Nem készülünk fitnesz modell versenyre (neeem, én sem!). Volt a csapatban olyan anyuka, aki pár hónap után kiszállt, mert azt mondta, neki kezd kicsit sok lenni a felhajtás a Gyerünk, anyukám! körül, nem az ő világa ez a “csajoskodó bulivonat”. És van a csapatban olyan is, aki tavaly még 8 kilométer futásra is nehezen volt rávehető, idén (!) pedig már 100-on is túl van.

Ilyennek szeretlek titeket és örülök, ha velem vagytok, együtt vagyunk. Sok dolgunk van még