Mentorok

Brigitta bemutatkozása

Novemberben lesz egy éve, hogy csatlakoztam a szülés utáni hat hetes kontrollt követően a "Gyerünk anyukám"hoz és éppen -13 kg-nál tartok, busz után futás nem probléma...
Így szólt a fáma 2016 októberében, amikor is a nagy lelkesedés íratott velem pár sort.
Időközben 2017 novembert írunk. Mi történt azóta?

A fent emlegetett „hat hetes kontroll” éppen 2 éve volt és a mozgás iránti lelkesedésem töretlen. Egészen röviden, amit történt: még -6 kg, további szobatornák és újdonságként heti 10-15 lefutott km a „már nem csak busz után futok” kategóriában.
Továbbra is az itthoni szobatornák jellemzik a sportéletem, bár megpróbálkoztam heti rendszeres külsős mozgással is. A gyerekek (Petra időközben 5, Zalán pedig 2 éves) megszokták, hogy anya tornázik.

A 2017-es ősz nagy mérföldköve pedig a futás! Ha nincs a Gyerünk, anyukám! biztosan nem veselkedek neki. Nagyon rendszeres, módszeres, néha „szögletes” (hahaha!) ember vagyok, így ami a virtuális közösség bíztató, már bevált segítő meglétén kívül levett a lábamról, az az EDZÉSTERV varázsszó volt. Tudtam, hogy itt újra sikerem lesz, a Gyerünk, anyukám! még mindig tartogat nekem újdonságot.

Hab a tortán (ha szabad ezen a sportos helyen ilyen hasonlattal élni), pedig az, hogy a 2017-es évben már nem csak a saját egészségemért, csinosságomért tornáztam, futottam, hanem lehetőségem nyílt a kezdeti próbálkozásaimat, lelkesedésemet, útkeresésemet mások javára fordítani, amikor a 15 kg-t leadni szándékozó anyukák mentora lettem. Újra és újra átéltem a fent emlegetett hat hetes kontrollt követő időszakot, az első tornapróbálkozásokat, az első mínusz kilók búcsúztatásának örömét és az első-második-harmadik „elegem van ebből” időszak beköszöntét. Mert ebből valahogy soha nem fogyunk ki... Nekem szerencsém volt: a velem született rendszeresség sok kátyúból kihúzott már, a mentorsággal pedig Gyerünk, anyukám! „sárga angyal” lehettem, nagy öröm volt mindig minden egyes anyukát buzdítani, lelkesíteni, holt pontról kimozdítani!